Egy puccos szobába vezettek, és mondták, hogy ez lesz a szállásom, míg oda nem érünk.
Rögtön levetettem a ruhámat, és berontottam a fürdőbe. Néztem, hogy hol kell vizet melegíteni, ha fürödni akarok, de aztán rájöttem, hogy itt a CSAPBÓL jön a meleg víz. Luxus élet, a halál előtt.
Fürdés után, benéztem a kirakott szekrénybe, és ott találtam ruhákat. Megkerestem a halóinget és felvettem. Igaz, még csak 19 óra van, de annyira szeretek hálóinget hordani.
A vacsorára nem mentem ki, kértem, hozzák be.
Kopogtam.
- Szabad - mondtam. Adley nyitott be. Szótlanul odajött, és Ő is leült az ágyamra.
- Izgulsz? - kérdeztem. Rám nézett, és kisírt szemei, kivörösödött arca miatt, tudtam, hogy igen.
- Pedig, olyan lazán viselkedtél az aratáson - még mindig nem szólalt meg.
- Hiányzik a családod? Nekem is.A húgom, a bátyám és anya is. Apa is, de Ő nem sokáig. ha bekerülök a viadalra, és megölnek, én is odamegyek ahová Ő, a bányarobbanáskor. A halálba. - én nekem is könnyek potyogtak a szememből.
- Nekem a húgom halt meg. - szólalt meg végre. - Apám, aznap nem jött ki az irodájából, be volt zárva kulcsra. Az ételt is csak úgy adtuk neki, hogy résnyire kinyitotta. Biztos valami fontos, titkosat csinált. Én akkor jöttem haza az iskolából, July, még kicsi volt az iskolához, így hét otthon maradt, és a nővérem vigyázott rá. Mikor anya ki akarta nyitni az ajtót, egy nagy csattanást és egy sikítást halottunk. A nővérem sikoltását. Anya berontott a házba. Mondta, vagyis ijedten sikoltotta, menjek fel apuhoz, szóljak neki.
Kopogtam, kopogtam, mire végre kinyitotta. Idegesen mondta, hogy mit akarok. Apa dolgozója hangszigetelt, így nem hallotta biztos. Mondtam, hogy történt valami lent Julyval. Anya sírása ezt csak megerősítette. Apa lerohant velem együtt, és végre megláttuk mi történt. July az asztalnál ült, húzogatta azt. Egyszer felborult a szék, vele együtt az asztal is, a húgom torkára borulva. A nővérem csak akkor vette észre, abban a pillanatban. Próbálta felemelni anyuval, de nem tudta, mert az asztalunkk elég nagy, sokszor jönnek, sokan vacsorázni. July nem bírta tovább és... - szemei párásodni kezdtek, és elharapta a mondatot. Nem folytatta.
- Megfulladt. - fejeztem be. Már mindketten sírtunk a saját, egymás kínján.
Negyed óra alatt sem hagytuk abba, mikor Kate benyitott.
- Gyerekek, jó hírem van! - mosolygott, de amikor észrevett minket megijedt. - Mi történt? Jól vagytok? Szóljak valakinek?
Mi (vagyis én, de lehet Adley is) meg sem hallottuk, egy olyan helyzetbe voltunk, amikor csak egymásnak vagyunk. Nekem az apán, neki a húga halt meg. Szép kis páros.
***
Sziasztok!
Ígérem, amikor a viadalban lesz, megpróbálok hosszabb
részeket hozni :)
