***
A 7. körzet kiválasztottja a fához szorít, és kése pengéjét végighúzza a nyakamon.
Nem haltam meg. Nem vágta le a fejem. Csak megvágta a torkom. Had szenvedjek.
Belém rúgott, majd éles kacajával ajándékozott meg.
Még mindig nem haltam meg. Mozdulni nem tudok, csak oxigén után kapkodok.
És bumm. Eldördül az ágyú. Ez volt az utolsó hang amit hallottam. Bumm.
***
Gyöngyöző homlokkal, rossz érzéssel ébredek fel. Megölt, a 7. körzet kiválasztottja. Bár, most így azt sem tudom, hogy néz, az álmomban is csak egy paca volt a feje.
Aludni már nem tudok.
Bemegyek a fürdőbe és jól megnézem magam. Első látásra nem lehetne belém szeretni, az biztos. Ki megyek és leülök az ágyra. Pár percig a falat bámulom, majd egy kacajt hallok. Nem olyan kárörvendőt, hanem olyan vidámat. Kinyitom a kabinom ajtaját és kilesek. Kate 1 ismeretlen lány és 2 ismeretlen fiú.
- Ceila, ugyan már. Fiúnak tervezed a ruhát, nm lánynak - nevetett Kate. Aha. Tehát Ceila az egyik stylist, és úgy látszik Andley-é.
Berohantam a fürdőbe normális kinézetűvé tettem magam, és felkaptam egy ruhát amit a szekrényben találtam. És kimentem.
Az összes ott tartózkodó ember rám nézett. Kate éles vihogásba kezdett.
- Lauren, mit keresel itt?
Nem tudtam mit mondani, így improvizáltam. De tényleg, minek jöttem ki.
- Ööö... Vízért.
- És miért nem hálóingben vagy?
- Hallottam, hogy itt vagytok és, ööö... nem akartam, hogy úgy lássatok.
- Jó, de az estélyi túlzás. - tört ki nevetésbe a társaság. Magamra néztem. Hogy az a... Nem is néztem a vaksötétben mit veszek fel, csak azt ami először a kezembe jutott. Amikor rákvörös fejjel elkezdtem motyogni, már a személyzet is nevetett.
És, ha ez nem lett volna elég, Adley is kijött.
- Mi ez a hangos nevetés? - törölgette a szemét, de amikor meglátta, hogy estélyiben jöttem ki, Ő is elkezdett nevetni, bár azt sem tudta miért vagyok így. Remek, ha már az egész vonat rajtam nevet, eleresztettem egy mosolyt.
- Ezt le kell adni a tévében. - csapkodta a térdét az egyik férfi.
- Mi?! NEM! Felvétel készült? Mi, hol?! - akadtam ki.
- Ott - mutatott egy... kamerára a vonaton Ceila.
- Mi? Ezt most mind felvették? Úristen! - már csak az hiányzik, hogy mindenki megtudja, milyen nyomorult vagyok.
Az egyik férfi és Ceila abbahagyta a nevetést, átgondolták milyen lehet ez nekem, de a többiek, Adleyen és rajtuk kívül mind nevettek.
Ceila rossz pillantásokat sugárzott a férfinak, ki abbahagyta, Kate ezt észrevette, Ő is abbahagyta, de a mosoly ott volt az arcán.
- Ne aggódj Lauren, nem adjuk le - mosolygott rám Ceila. Megkedveltem Őt.
- De ti, hogy kerültök ide? - kérdeztem a stylistoktól, és a férfitól.
- Majd elmondják - mondta Kate - ha végre átvetted a ruhát. - kuncogott fel, nem bírta tovább.
- Ja, ööö, oké - szaladtam vissza a folyosón. Adley csak feltartott hüvelykujjal vigyorgott, de aztán Ő is visszament.
Most már a villanyt is felkapcsoltam, hogy lássam, mit veszek fel. Oké, egy farmer és egy ing. Jó lesz ez, egyenlőre.
Kisétáltam a kabinomnak nevezett luxusszobából és odamentem az asztalhoz.
- Oké. Mit kerestek itt? - tettem fel a kérdést.
- Az a helyzet, hogy nem nagyon akartunk ezzel foglalkozni ott, ezért itt meg fogjuk tervezni a ruhákat - mondta Ceila.
- Oké, a másik. Ti kik vagytok? - mutattam a két férfira - téged tudlak. te Ceila vagy - néztem Adley stylistára.
- Én Adam vagyok. A te stylistod - nyújtotta a kezét.
- Reid. A játékmesteretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése